[origo] filmklub> !ALROVAT_NEVE

Romantikus vígjátéknak ígérték, de több is, kevesebb is. Tényleg vicces, de nem úgy, hogy közben elfelejtsünk kukoricát tömni a szánkba; viszont nem is annyira könnyű, hogy ne lenne egy kis mondanivalója. Merthogy a Poligamy valójában a monogámia problematikáját boncolgatja.

Lehet, hogy kicsit elkéstünk, mert a MobilVers-sorozat rég lefutott a Magyar Televízióban, meg nem is valószínű, hogy olyan legendás lesz, mint a Vers mindenkinek, de egyszer még feltétlenül érdemes visszatérnünk rá. Volt ugyanis egy kivételes darabja, amiben nem nézett nagy, bús szemekkel a főszereplő, és nem zengette a hangját, amikor a fő-fő mondanivalóhoz ért. Mert sajnos a legtöbb színész a mai napig úgy gondolja, hogy a vers egyenlő a megrendültséggel, ezért a saját hangjával nem illik megszólaltatni. Meg nekik, úgy látszik, mindegy, hogy a kamera egy telefonba van rejtve, vagy állványon díszeleg a bevilágított stúdióban - ők mindenképp szerepelnek, és rettentő komolyan veszik magukat.

Az általános pátoszt és önmagától való meghatottságot talán csak Ónodi Eszternek sikerült elkerülnie. Ő viszont olyan jól jött ki a helyzetből, hogy ezt mindenkinek látnia kell, annak is, akit nem érdekelt az egész kísérlet. És a titka csak annyi, hogy olyan reális helyzetet teremtett maga köré, amiben lehetetlen volt megjátszania magát. Mert hát a saját kisfia előtt mégsem hazudhat.

Petőfi Sándor Arany Lacinak című verséről újra kiderült, hogy zseniális, még mindig képes arra, hogy egy 3 éves örökmozgó kisfiút elvarázsoljon. Zsigmond természetesen rettentő cuki, icereg-mocorog, de figyel, várja a kedvenc sorait, és jó időben bemondja őket. Ónodi Eszterről meg nemcsak az derül ki, mennyire odaadó anyuka, hanem az is, hogy még mindig az egyik legjobb és legszebb színésznő Magyarországon. A hangja úgy csilingel, mint Domján Edité, az arca ragyog, és pontosan érzi, hogyan kell egyensúlyoznia a színésznői és a civil létezése között.

A cikk címe onnan jött, hogy eddig az összes nőismerősünk, aki megnézte ezt a videót, azonnal gyereket akart szülni.

Kamarás Iván pár héten belül eltűnik Magyarországról, és hosszabb időre Amerikába utazik, hogy töltődjön, tanuljon, kikapcsolódjon. Tizennégy éve végzett a Színművészeti Főiskolán, azóta az egyik legfoglalkoztatottabb színész Magyarországon. Az [origo] riporterének elmesélte, miért érzi mégis úgy, hogy hosszabb szünetre és környezetváltásra van szüksége.

Úgy tűnik, Roman Polanskinak 75 évesen mégis felelnie kell azért a tettéért, amelyet 32 évvel ezelőtt követett el egy 13 éves kislánnyal szemben. Svájc kiadhatja őt az amerikaiaknak, akik sosem adták fel, hogy egy nap elítéljék a molesztáló rendezőt. Az pedig csöppet sem érdekli a szövetségi igazságszolgáltatást, hogy az eset áldozata, Samantha Geimer már régóta nem vágyik semmiféle elégtételre. Ő megbocsátott Polanskinak.

Sokan vannak, akik már halálra unják a II. világháborús filmeket, különösen, ha sok szó esik bennük a holokausztról. Lassan a németeknek is kezd elegük lenni a témából, noha őket - a mai németek többségét - aztán senki sem vádolhatja azzal, hogy büszkék lennének a Harmadik Birodalom történetére. Épp ellenkezőleg: vezekeltek érte eleget. Úgyhogy számukra Tarantino jóformán a megváltást hozta el a Becstelen brigantykkal.

Kálomista Gábor annyira sietett, hogy még a rendőrséget is megelőzte. A Marian Cozma-gyilkosságról két hónap alatt dokumentumfilmet készített, a haláleset körülményeit azonban játékfilmes eszközökkel jelenítette meg. A Szíven szúrt országot csütörtök óta vetítik a mozik, tele vitatható állításokkal, elvarratlan szálakkal, célozgatásokkal és könnyekkel. Kritika.

Perverzek ezek a németek, mondhatnánk. Újra meg újra elővesznek olyan témákat, amelyekben sötét titkaik lapulnak. Kínzó felismerésekre vágynak. Legutóbb a 60-as, 70-es évek NSZK-s történelmét filmesítették meg, a Vörös Hadsereg Frakció terrorszervezet merényleteit és működését. A Baader Meinhof csoport című filmmel azonban épp az volt a bajuk, hogy nem mond elég keményen oda. Filmnek azért nem rossz, ezt elismerik. Mivel március 12-én bemutatják Magyarországon is, mi most áttekintjük a német reakciókat.

Végre megértük. Készült egy vitathatatlanul jó film Magyarországon, ami nem véletlenül lett jó, hanem mert mindenki jól végezte benne a munkáját. És nemcsak most jó, hanem még jó sokáig annak fog számítani, minimum évtizedekig. Ezenfelül a Made in Hungária legnagyobb érdeme az, hogy hőst adott nekünk. Fenyő Miki istenkirály, irigy, aki nem ért egyet.

Szabó Istvánra emlékszem, de lehet, hogy más mondta: "Vannak, akik azért mesélnek el egy történetet, hogy filmet forgassanak, és vannak, akik azért forgatnak filmet, hogy elmeséljenek egy történetet." Óriási differencia. És onnan lehet tudni, hogy ki melyik csoportba tartozik, hogy van-e bármi értelme a filmnek, vagy nincs. Pater Sparrow 1 című első egészestés művének ugyan nem sok értelme van, mégis azok közé sorolnám, akik abszolút mondani akartak valamit. De sajnos annyi mindent, hogy végül csak egy bábeli hangzavar lett belőle.

Bölcs dolog volt Nemes Jeles Lászlótól, hogy a Türelem című rövidfilmje után nem vágott bele rögtön egy nagyjátékfilmbe, érezte, hogy van még mit tanulni. A The Counterpart még csak a második munkája, de máris modoros, ami a formát illeti, és zavaros, ami a tartalmat.